Majoros Imre súlyos sérülés után tért vissza a tavasszal – bajnoki meccsen – még nyeretlen mátészalkai csapatba.
Szó szerint fejbekólintással ért fel a mátészalkaiak – kiváltképp Majoros Imre számára az a január húszadikai jelenet. A megyei első osztályú csapat játékos-edzője tréning közben összefejelt az egyik tesztelésre érkezett futballistával, ami csúnya következményekkel járt.
Arccsontja több helyen pozdorjává tört, napokig a nyíregyházi kórház „lakója volt”, ahol műtéti beavatkozásra kényszerült. Hosszú hetekig szobafogságra ítélték, majd lassan, de biztosan újfent a pályára merészkedett, mígnem alig több, mint egy hete elérkezett a visszatérés ideje.
Jóllehet, a Mándok elleni hazai mérkőzés, majd a legutóbbi, tiszavasvári fellépés balul sült el (0–1), a szatmáriak pedig egyre lejjebb csúsznak a tabellán.
– Az orvosok még óvatosságra intettek, de a kényszer nagy úr, a sok sérült miatt a tervezett korábban be kellett szálljak – taglalta Majoros Imre, aki nyilvánvalóan nem mehet fejjel a falnak. – Egyelőre maszkban játszom, amíg nem érzem teljesen biztonságban magam, addig használni fogom. Fejelni elméletileg nem szabad, persze Tiszavasváriban is adódott olyan szituáció, amikor ezt nem lehetett kivédeni, hál’ istennek nem éreztem fájdalmat.
A tavaszi szezon minden, csak nem fáklyásmenet a Mátészalka számára, amely – a bajnoki összecsapásokat tekintve (a Magyar Kupa megyei selejtezőjében már érte sikerélmény a gárdát…) – még nyeretlen ebben a naptári évben. Három döntetlen mellett négy vereség csúfítja az összképet, a folytatásra nézve a tizenkettedik pozíció sem tekinthető életbiztosításnak.
– Rengeteg a hiányzó: Botos Sándor lába például gipszben van, holott ő a csapat legeredményesebb játékosa, aki eddig tizennyolc gólt szerzett, mondanom sem kell, hogy az ő távolléte mekkora érvágás – jelezte Majoros Imre. – A legnagyobb problémánk, ha csak az utolsó négy meccset nézem, hogy egyéni hibák miatt legalább tíz pont ment el. Nem akarok senkit sem pellengérre állítani, ugyanakkor tény: kapusunk nem remekel mostanában… Ráadásul az elmúlt három mérkőzésen nyolc kapufát rúgtunk, senki nem foghatja ránk, hogy szerencsések lennénk… Gondjainkat tovább szaporítja, hogy két védő „besárgult, pedig most már nagy szükség lenne egy idegnyugtató győzelemre, ami nem egyszerű feladat, mert legközelebb a második helyezett Nyírmada jön hozzánk. Egyértelmű, hogy a jelenlegi szalkai csapat többre hivatott annál, minthogy a kiesés ellen harcoljon, de ez most már bizonyítani is kell!