Őszi értékelés
Vida 2011.12.28. 09:57
Nem unják Botos-táncot Mátészalkán
Stabil középcsapattá vált a Mátészalka, amelynek tagjai Bodnár Lászlótól leshették el a profi mentalitást.
Életben maradni. Ez a való világ. Mármint Mátészalkán (is), ahol néhány szent őrült ténykedésén áll vagy bukik a megyei első osztályú futballcsapat sorsa. A jobbára fiatalokra és a ,,nagy öregekre” építő egyletet nem fenyegeti a feljutás veszélye, ugyanakkor a kiesés réme miatt sem kell senkinek nyugtalanul forgolódni az ágyában. A szatmáriak a derékhad oszlopos tagjai: a mesés győzelmekkel és malőrökkel színesített őszi idény után ugyanis a kilencedik helyen táboroznak.
– A nyár komoly változásokat hozott a csapat életében: csak azok játékosok maradtak, akik a városért, a csapatért, a sportág szeretetéért futballoznak – hangsúlyozta Majoros Imre, a Mátészalka játékos-edzője. – Kilenc ember távozott, helyükre ifjúsági korú labdarúgók érkeztek és három olyan futballista, akiknek fizikai felkészültsége és formája igencsak hagyott kívánní valót maga után. A társaság átlagéletkora éppen a huszonegy év fölé emelkedett, annak dacára, hogy két harminchét esztendős játékos is szerepet kapott.
A célkitűzés a biztos megkapaszkodást érő pozíció elérése volt, ami eddig megvalósult. a bajnokság első felében sorozatos problémákkal küszködtünk, a rajt előtt például kapusunk, Pindzsula ,,Pepe,, műtőasztalra került, a Rakamaz elleni nyitómeccsen pedig három védő több hétre kidőlt. Ráadásul sorozatos kiállítások sújtottak minket, míg két nyári szerzemény visszavonult, a hatodik fordulóra sikerült rendezni sorainkat. A folytatásban remek teljesítménnyel legyőztük a Tiszavasvárit, majd a Nyírmadát is, amely csapatok az őszi rangsorban a második, illetve harmadik helyet foglalják el. Egy újabb rapszodikusabb időszak következett, az utolsó négy mérkőzésen kilenc pontot szereztünk, a Szakoly ellen a szezon a legjobb produkcióval búcsúztattuk az esztendőt. Összességében azt mondhatom, minden dicséretet megérdemelnek a srácok, jóllehet ingadozó formát mutattak. Ez természetesen egyenesen következik a csapat összetételéből, sajnos, a mai fiataloknál probléma a kilencven percig tartó koncentráció, illetve annak hiánya. Meg kell tanulniuk, hogy egy meccset két-három perces kihagyásokkal el lehet bukni. Továbbá tanulságként szolgáljon, hogy egy találkozóra nem elég félórával a kezdés előtt ráhangolódni. Egyénileg nem szeretnék senkit kiemelni, de azért remélem, az ősszel oly sokszor megcsodált Botos-táncban tavasszal is részünk lesz. Az egyesület erősségét jelzi, hogy ha a szükség úgy kívánta, bátran nyúlhattam az ifijátékosokhoz is.
Majoros Imre nem véletlenül említette Botos Sándor nevét: a csatár tizenhat gólt szerzett, ha hasonló iramban termel tavasszal is, aligha lesz gondja a Szalkának. Egyébiránt a szakvezető egy olyan momentumot is elárult, melyből tanulhattak fiai…
– Bizakodom, hogy jó felkészüléssel még eredményesebbek lehetünk, mert úgy érzem, több van bennünk. Ehhez még annyit: szeretném megköszönni Bodnár Lászlónak, hogy az elmúlt hónapokban megtisztelt bennünket jelenlétével: játékosaink testközelből tapasztalhatták, milyen a profi mentalitás, amikor valaki szívét-lelkét kiteszi a pályán – edzés közben is. Remélem, a velünk végzett edzésmunkával segíthettünk neki pályafutásának ezt a nehéz szakaszát átvészelni. (Forrás: www.szon.hu)
Őszi végeredmény: 9. Mátészalka 15 7 1 7 26–32 22
Hazai pályán: 8 5 1 2 19-15 16
Idegenben: 7 2 – 5 7-17 6
Házi góllövőlista
16 gólos: Botos S. 2 gólos: Balázs G., Makszim G., Tóth F. 1 gólos: Majoros I., Pankotai, Pálfi J., Rézműves F.
|